Ma egy csésze mentateával vagy egy frissítő mentolos készítménnyel egyszerűen elintézzük. A középkorban azonban a borsmenta ennél jóval többet jelentett.
Ott volt a kolostorkertekben, a háztartásokban, a konyhákban – és a korabeli gyógyításban is.
A szerzetesek és apácák különösen nagy becsben tartották. Nem véletlenül: a menta könnyen termeszthető, gyorsan növekszik, és rengetegféleképpen lehetett felhasználni.
Egyetlen növény, amely egyszerre került a fazékba, a gyógyító főzetbe és akár a borogatásba is.
Miért tartották ennyire értékesnek?
A középkori gyógyászatban a mentát elsősorban az emésztéssel kapcsolatos panaszoknál alkalmazták.
Puffadás?
Gyomorpanaszok?
Hányinger?
Étvágytalanság?
A mentából készült főzetek és a friss levelekből készített készítmények sok háztartásban a természetes gyógymódok között kaptak helyet.
A növény jellegzetes mentolos aromája ráadásul kellemes, hűsítő érzetet kelt. Ez a frissítő érzés különösen jól jöhetett akkor, amikor még messze nem állt rendelkezésre annyi lehetőség a közérzet javítására, mint napjainkban.
A kolostorkertek egyik sztárja
A középkori kolostorok kertjei valóságos gyógynövényes „patikaként” működtek.
A szerzetesek számos növényt termesztettek, amelyekből teákat, főzeteket, kenőcsöket és különböző házi készítményeket készítettek.
A menta gyakran más gyógynövények társaságában is megjelent.
Citromfűvel, rozmaringgal vagy levendulával együtt használva nemcsak különlegesebb illatot és ízt adott, hanem a korabeli gyógyászati hagyományok szerint többféle panasz esetén is hasznosnak tartották.
A mai szemmel nézve érdekes belegondolni, hogy egy kolostorkertben mennyi olyan növény termett, amelyet ma is használunk.
Fejfájásra is bevetették?
A mentát nemcsak megitták.
A friss leveleket összetörték, és egyes hagyományok szerint borogatásként is alkalmazták, például fejfájás vagy különböző kellemetlenségek esetén.
A jellegzetes illat és a hűsítő érzet miatt a növényt kellemes, frissítő hatásúnak tartották.
Persze fontos különbséget tenni:
a középkori gyógyászati tapasztalat nem ugyanaz, mint a modern orvosi bizonyíték.
Amit évszázadokon keresztül alkalmaztak, attól még nem feltétlenül bizonyított minden esetben a hatásossága.
Egy növény, amely túlélte az évszázadokat
Talán éppen ez a legérdekesebb a borsmentában.
A növény nem tűnt el a történelem süllyesztőjében.
Ma is ott van a teákban, kozmetikumokban, illóolajokban, fogápolási termékekben és számos házi praktikában.
A középkori kolostorkertekből így egyenes út vezetett a modern fürdőszobákig és konyhákig.
És ha már szóba került a borsmenta frissítő hatása, nézzünk egy egyszerű házi testápolót is!
Hűsítő borsmentás testvaj házilag
Ez a gazdag testvaj különösen száraz bőr esetén lehet kellemes választás, főleg a hidegebb hónapokban.
Hozzávalók:
- ½ csésze kókuszolaj
- ½ csésze kakaóvaj
- ½ csésze sheavaj
- ½ csésze édesmandula-olaj
- 1 teáskanál E-vitamin-olaj
- 2–4 csepp borsmenta-illóolaj
Elkészítés:
A kókuszolajat, a kakaóvajat és a sheavajat alacsony hőfokon óvatosan olvasszuk össze.
Amikor teljesen felolvadtak, vegyük le a tűzről, majd hagyjuk kissé hűlni.
Egy másik edényben keverjük össze az édesmandula-olajat, az E-vitamin-olajat és a borsmenta-illóolajat.
Ezután az összes hozzávalót alaposan keverjük össze, majd hagyjuk teljesen kihűlni.
Ha megszilárdult, tegyük tiszta, jól zárható tégelybe.
A borsmenta friss, jellegzetes illata kellemes érzést adhat, a vajak és olajok pedig segíthetnek a száraz bőr ápolásában.
Egy fontos apróság!
A borsmenta-illóolajat ne használjuk hígítatlanul közvetlenül a bőrön, és első használat előtt érdemes kis bőrfelületen próbát végezni.
Gyermekeknél, érzékeny bőr esetén, illetve bizonyos egészségi állapotok mellett különösen fontos az óvatosság.
A régi tudás újra divatba jött
A borsmenta története jól mutatja, hogy néhány növény valóban képes évszázadokon keresztül velünk maradni.
A középkori szerzetesek gyógynövénykertjeiben ugyanúgy ott volt, mint ahogy ma ott találjuk a konyhai fűszerek között.
Egy apró, illatos növény, amelyet egykor a kolostorkertek egyik kincseként tartottak számon – ma pedig újra felfedezzük.