Ha máskor nem is, gyerekként a legtöbbünk biztosan szedett le vart a sebéről - amiért a szüleink jó eséllyel ránk is szóltak. De vajon igazuk volt? Tényleg veszélyes, ha piszkáljuk a sebet? 
Mi a var?

A sebeken megjelenő var gyakorlatilag egy természetes sebtapaszként funkcionál. Mikor a bőrünk valamilyen külső, mechanikus sérülés hatására seb keletkezik, szervezetünk aktivizálja a védelmi rendszerét annak érdekében, hogy minél előbb be tudja zárni a sérülés okozta rést, megszüntesse a vérzést és megakadályozza, hogy a seben keresztül kórokozók hatoljanak a szervezetünkbe. A szervezetünk tehát véredényekből, kollagénből és elasztin rostokból egy "sebtapaszt" hoz létre (ez a var), amivel nem csak a vérzést állítja el, de össze is húzza a seb széleit.

Ha piszkáljuk a sebet

És hogy mi történik abban az esetben, ha piszkáljunk a sebünket és lekaparjuk a vart? A var leszedésével gyakorlatilag felszakítjuk a sebet. Ezzel szabad utat engedünk a kórokozóknak, amik a sebbe bejutva felülfertőződést okozhatnak. A var leszedése tehát valóban veszélyes, ám ezzel párhuzamosan egy másik folyamatot is elindíthatunk vele. Ha ugyanis egyszer leszedtük a vart és nem engedjük, hogy újabb var keletkezzen a seben (amit aztán újra leszedünk), azzal akár meg is gyorsíthatjuk a seb gyógyulását.

Ennek a jelenségnek az oka, hogy bár a var megvédi a sebet attól, hogy kórokozók kerüljenek bele, de ha kiszárad, akkor a gyógyulási folyamat is lelassul.  A seb gyógyulásához szükséges kollagént a seb környékén található fibrociták termelik. Céljuk az lenne, hogy kollagén segítségével összezárják a sebet, majd új bőrszövetet alkossanak rajta, így a seb begyógyuljon. Ha azonban a fibrociták ki vannak száradva, akkor nem tudják megfelelően ellátni a feladatukat. Éppen ezért minimális nedvességre és oxigénre is szükségük van.

Mit tehetünk?

Sérülések után mindig be kell tartani az alapvető kritériumokat: fertőtleníteni kell a sebet, és a felülfertőződés elkerülése végett steril környezetet kell teremteni. Ha hagyományos sebtapasszal ragasztjuk le, vagy szimplán a szabad levegőn hagyva a szervezetünk öngyógyító funkcióira hagyatkozunk, akkor általában a fent említett folyamat fog végbemenni, ami vart eredményez - a var pedig később heggé is fejlődhet. Ez az úgynevezett száraz sebkezelés, amikor is a seb felszíne gyorsan kiszáradhat és lassulhat a gyógyulás.

Ha azonban minimálisan nedvesen tartjuk a sebet és oxigént is biztosítunk számára - erre már léteznek speciális ragtapaszok - akkor ezzel a sebkezelési módszerrel gyorsíthatjuk a gyógyulást. Ilyen esetben akár a varleszedési hajlamainkat is kiélhetjük. Ha viszont nem áll módunkban ilyen sebkezelés használni, akkor a legjobbat azzal tesszük, ha nem piszkáljuk a sebünket.